Aki végül karjába zár

Amikor hozzám bújsz, s itt vagy mellettem,
tudom, nem választ el minket senki sem
a szívem érted ver, minden percben érted él.

Velem ébredsz a szürke reggeleken,
mióta nemrég egy színes éjjelen
jött a tűz és te végre enyém lettél

Mert, ha nem tudnám, hogy létezel,
nem is tudnám milyen az, amikor jó nekem
minden pillanatban arra gondolnék csupán

Úgy érezném, hogy fáj,
hogy a szívem végre érintésre vár,
de ha úgy akarnám rájönnék talán,
hogy te vagy az a jó,
igazán jó, aki végül karjába zár

S akkor érezném már,
te is arra vársz, hogy végre rám találj
és ha úgy akarnád rájönnél talán
hogy ki is az a jó,
igazán jó, aki végül karjába zár

Néha üzenetet hagysz a telefonon,
nekem ajándék amikor hallgatom
csak egy kis semmiség, mégis érzem, hogy élek én

De olyan nehéz és talán nem tudom kimutatni,
úgy ahogy gondolom,
pedig többet jelentesz nekem mindennél

Mert ha nem tudnám, hogy létezel
nem is tudnám milyen az, amikor jó nekem
minden pillanatban arra gondolnék csupán

Úgy érezném, hogy fáj,
hogy a szívem végre érintésre vár,
de ha úgy akarnám rájönnék talán,
hogy te vagy az a jó,
igazán jó, aki végül karjába zár

S akkor érezném már,
te is arra vársz, hogy végre rám találj
és ha úgy akarnád rájönnél talán
hogy ki is az a jó,
igazán jó, aki végül karjába zár

Most is úgy tiporja lelkemet,
nem vagy itt és én is szenvedek,
ez az érzés úgy feszít és szíven szúr.
Vajon várod-e még az éjszakát,
a hajnal üdvözítő mámorát?!
Hogyha elmész azt én úgysem élem túl.

Úgy érezném, hogy fáj,
hogy a szívem végre érintésre vár,
de ha úgy akarnám rájönnék talán
hogy te vagy az a jó,
igazán jó, aki végül karjába zár

S akkor érezném már,
te is arra vársz, hogy végre rám találj
és ha úgy akarnád rájönnél talán
hogy ki is az a jó,
igazán jó, aki végül karjába zár

Ki is az a jó, igazán jó, aki végül karjába zár